Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

A Lupa tó bioremediációja, biológiai kezelése

Dr. Hegyi Árpád Tószakértő, Halászati szakmérnök, a gödöllői Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének tudományos főmunkatársa
2017. 07. 19. 00:00:00

 

Rövid történeti áttekintés: A Lupa-tó [47°37’35,06”É; 19°04’55,25”K] Budapesttől északra, Budakalász déli részén találhatóak, a 11-es út választja el az Omszki-tótól. A korábban egy vékony földgát választotta el a két különálló álló tavat, de jelenleg a földgát egy részének elbontásával egy vízterület jött létre, összterületük körülbelül 96,5 hektár (965.000 m2).

A Lupa-szigeti tavak bányaművelése már körülbelül 15-25 éve befejeződött, de művelési engedélye még van. Ugyanakkor már bányabezárási terv is készült hozzá, mert Budakalász városának megítélése szerint nem gazdaságos kitermelni a megmaradt mennyiségű kavicsot. A Lupa-tónak nincs önálló vízgyűjtője. A vízforrás nagy részét kitevő talajvízáramlások két irányból jöhetnek: Duna felől jövő parti szűrésű víz, vagy a szárazföld felől érkező szennyezettebb talajvíz. A tó kémiai vízminősége ennek a két víznek (és kisebb részben a csapadéknak) a keveredésével alakul ki. Ezen kívül nem tudjuk a vízkicserélődési időt – és ebből fakadóan a tartózkodási időt – sem.

Tartalom:


Vízminőségi állapot és üledékviszonyok

A szakirodalmi kutatás során a Lupa-tavakról nem állt rendelkezésre kémiai vízminőséget leíró információ. Ennek oka az, hogy a tó elvileg jelenleg is művelés alatt áll.

2017 áprilisában átfogó vízminőségi vizsgálat készült a Lupa-tóról. Ennek eredményék tükrében elmondhatjuk, hogy tóvíz fizikai paraméterei közül mindegyik a tűrhető határértéken belül alakult. A kémiai paraméterek közül a pH az évszakhoz képes nagyon magas (8,76). A 8,4 pH érték felett tud az ammónium-ionból mérgező szabad ammónia kialakulni, amely minden mért ponton a tűrhető határérték körül alakult. Az elsődleges lebegő szerves anyag mennyiségét a KOI (kémiai oxigén igény) mutatja, amely minden mért ponton közepes koncentrációban volt jelen. A felmérés alkalmával a hűvösebb idő algapusztulást eredményezett, amely habképződést okozott. Az erről készült fotókat a következőekben láthatjuk.

Az üledékvizsgálat alkalmával elmondható, hogy az üledék vastagsága átlagosan 30,2 cm volt, amely a 96 ha-os tavon 289.920 m3 üledéket jelent. Az üledék szerves anyaga átlagosan 5,12 % volt, amely a 14.844 m3 szerves anyagot jelent.

A Lupa-tó bioremediációja

A fent említett eredmények tükrében 2017 júniusában megkezdődött a Lupa-tó bioremediációja az emBIO márkajelzésű termékkel. A bioremediáció olyan technológia, amely élő sejtek vagy szervezetek, esetleg azok valamely termékének (pl. enzim) biogedradációs, bioakkumulációs vagy biológiai stabilizáló képességét állítja a technológia középpontjába, ezeknek a biológiai folyamatoknak biztosít optimális körülményeket az alkalmazott technológiai paraméterekkel, adalékanyagokkal. A bioremediációhoz felhasználhatóak az ökoszisztéma endogén tagjai vagy közösségei, közülük izolált és mesterségesen felszaporított mikroorganizmusok és/vagy növények vagy külső forrásból származó aktív közösségek stb.

Az emBIO egy olyan folyadék készítmény, amely tartalmas fotoszintetizáló és tejsav baktériumokat, élesztő-, sugár és fermentáló gombákat egyaránt. A fotoszintetizáló baktériumok önálló, és önmagukat fenntartani képes mikroorganizmusok. Ez a baktérium hasznos vegyületeket állít elő a gyökérsavakból, szervesanyagból és/vagy káros gázokból (pl. hidrogén-szulfid), a nap energiáját és a talaj hőjét használva energiaforrásként. A hasznos vegyületek között megtalálhatóak aminosavak, nukleinsavak, bioaktív anyagok, cukrok - mind olyan vegyület, ami elősegíti a növekedést és fejlődést.

A tejsavbaktériumok tejsavat állítanak elő cukrokból és egyéb szénhidrátokból, amelyeket a fotoszintetizáló baktérium és az élesztő gombák állítanak elő. A tejsavbaktériumok erős fertőtlenítő hatású tejsavat termelnek. Elnyomják a káros hatású mikroorganizmusokat, és növelik a szerves anyag átalakulásának gyorsaságát. Emellett elősegítik a lignin és a cellulóz átalakulását, és fermentálja a káros melléktermékek kialakulása nélkül, amelyet a lebontatlan szerves anyagok okozhatnak. Az élesztő gombák hasznos vegyületeket állítanak elő a növény számára a fotoszintetizáló baktérium által termelt aminosavakból és cukorból, valamint a talajban lévő szerves- és a növények gyökerei által kibocsátott anyagokból.

Az élesztő gombák által termelt bioaktív anyagok, mint pl. hormonok és enzimek elősegítik a sejtosztódást és a gyökérképződést. Az általuk kiválasztott anyagokat jól hasznosítják a tejsavbaktériumok és a sugárgombák.

A sugárgombák - amelyek felépítésüket tekintve a gombákra emlékeztetnek, de valójában baktériumok - olyan vegyületeket termelnek a fotoszintetizáló baktériumok által kiválasztott aminosavak és szerves anyag felhasználásával, amelyek képesek elnyomni a káros gombákat és baktériumokat. A sugárgombák képesek a fotoszintetizáló baktériummal történő együttélésre, amely során a jelenlétük javítja a környezetükben lévő talaj minőségét, a talajban élő hasznos mikroorganizmusok tevékenységének fokozása révén. A fermentáló gombák, mint pl. az Aspergillus és a Penicillium a szerves anyag gyors átalakítása révén alkoholt, észtereket és a káros mikrobák elszaporodását gátló vegyületeket állítanak elő, ezzel megakadályozzák a kellemetlen szagok keletkezését.

Kezelések hatása a tó ökoszisztémájára

Az emBIO oltóanyaggal olyan anyagcsereutakat nyithatunk meg, amelyek az egész lebomlási folyamatot áthangolják. Ennek eredményeként oxigén híján sem mérgek, hanem a vízi ökoszisztéma számára értékes, felvehető tápanyagokat és felsőbbrendűek életműködéseit serkentő anyagok képződnek. Az emBIO oltóanyaggal kezelt tavakban a szerves lágyiszap egy szezon alatt is számottevő mértékben feltárásra kerül kedvezőtlen mellékhatások nélkül. Természetesen a lebomlás iránya sem közömbös, a megfigyelések szerint inkább a rohamosan felszaporodó planktonba épülnek át a tápanyagok és nem a moszatokba. Az EM tókezelést követően az üledék szerkezete is megváltozik. Megfigyelhető a szárazra állított tavaknál az iszap szaga, ill. annak hiánya, ami szemléletesen mutatja a kedvező változásokat.

Az áthangolt mikrobavilág nem hogy ártalmas anyagokat nem termel, de bioaktív termékeik (rendkívül nagy hatású antioxidánsok) igen jótékony hatással bírnak a halak életműködéseire, ellenálló képességére, sőt a húsuk ízletességére és eltarthatóságára is.

Az emBIO használatának előnyei:

  • Mentes mindenféle vegyszertől, genetikailag módosított élőlényektől,
  • Rothadási folyamatok helyett erjedést idéz elő,
  • Felsőbbrendű szervezetek számára hasznos anyagokat termelnek,
  • Számos környezetszennyező, mérgező anyaggal képes megbirkózni,
  • A lágyiszap mennyiségét csökkenti,
  • Nincs kedvezőtlen mellékhatás,
  • Visszaszorítja a nyári algásodást,
  • Javítja a víz minőségét (elsősorban a pH, nitrogén és foszforformák tekintetében),
  • Jobb minőségű halhús.

Várható eredmények:

  • A nehezen kezelhető lágyiszap réteg csökkenése,
  • Az üledékben a rothadási folyamatok révén keletkező mérgező gázok (pl. szabad ammónia) csökkenése,
  • A rothadási folyamatok megszűnése, helyette erjedési folyamatok indulnak be,
  • A kellemetlen szagok megszűnnek,
  • A víz fizikai és kémiai tulajdonságai kedvezőbben alakulnak, a nitrogénformák koncentrációinak csökkenése, oxigénháztartás normalizálódik,
  • A cianobaktériumok mennyisége jelentősen csökken,
  • A zooplankton állományának növekedése várható,
  • Egészséges vízi környezet kialakítása alacsonyabb költséggel.

Dr. Hegyi Árpád

Tószakértő, Halászati szakmérnök, a gödöllői Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének tudományos főmunkatársa