emAQUA: Vízek kezelése
Még nem késő …
Még időben vagyunk, hogy a halastavainkban (kerti tavak, horgásztavak, halastavak, hobbi tavak stb.) év közben felhalmozódott szerves anyagok, illetve azok bomlása során felhalmozódott káros gázok ellen tegyünk. Az emAqua segítségével a téli időszakban problémát okozó rothadó szerves anyagok és gázok (szabad ammónia, kén-hidrogén) csökkentését tudjuk megoldani. Az emAqua alkalmazásával a halak és más vízi élőlények téli vermelő időszakát tudjuk biztonságosabbá tenni.
A téli hónapok nem sok munkát igényelnek a kerti tó körül. Bár egyre inkább az enyhe telek a jellemzőek, nem ritkák a kemény hideget hozó időjárási frontok, amik akár több hétig is kitartó fagyot jelentenek. A fagy pedig a kerti tó befagyását is magával hozza!
Télen a hideg időszakokban a tavak vizének hőmérséklete is csökken. A víz csodálatos fizikai tulajdonsága, hogy a 4Co-os víznek a legnagyobb a sűrűsége, ezért ez süllyed le a tó aljára. Ez teszi lehetővé, hogy a vízben élő élőlények a komoly fagyokat is ezen az állandó hőmérsékleten vészeljék át. Ez a hőmérséklet ideális a halak téli hibernációjához. Persze ez csak akkor lehetséges, ha kerti tavunk elég mély ahhoz, hogy a felületén képződő jég hízása során ne jusson le a tó fenekéig.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a nálunk kialakult klímánál a leghidegebb teleken is maximum 50 cm vastag jégréteg szokott kialakulni. Ennek tükrében egy 1 méter mélységű tó már megfelelő arra, hogy halaink biztonsággal átteleljenek. Ehhez azonban be kell tartanunk pár alapvető szabályt!
Azon kívül, hogy egy akvárium jól mutat a nappaliban, meg olyan „felvágós” a vendégek előtt számtalan előnnyel is jár.
Egy akváriumnak a díszítésen, esztétikai hatásokon kívül terápiás szükségleteket kielégítő tulajdonságai is vannak, ezzel javíthatnak mindennapi életünk minőségén. A mondás - nem a méret a lényeg - itt is igaz. A hatás eléréséhez nincs szükség fél szobányi, csili-vili extrákkal felszerelt egzotikus hallakhelyre. Akár egy kisebb, pár halnak otthont adó, kövekkel és vízi növényekkel természetessé alakított akvárium is megfelel a célnak.
Gyakori hiba kezdő akvárium tulajdonosok körében, hogy nincsenek tisztában lényeges folyamatokkal, melyek az akváriumban ciklusosan zajlanak le. Az egyik ilyen fontos folyamat az akvárium nitrogénciklusa.
A nitrogénciklus megértése a kezdő hobbi akvaristáknál az egyik legnagyobb kihívás és ezáltal az egyik leggyakoribb halpusztulást okozó tényező a halak nem megfelelő táplálása mellett.
Ilyenkor általában az történik, hogy a hasznos baktériumok hiányában az ammónia olyan mértékben halmozódik fel a vízben, ami a halainkra nézve átlépi a már halálos adagot.
Az emAQUA-ban lévő EM technológia felhasználását tekintve korlátlan lehetőségekkel bír, segítségével tiszta, antioxidánsokban gazdag és szagtalan víz nyerhető.
Alkalmazási területek:
- Természetes, élő vizeken: tavakban, folyókban, holtágakban stb.
- Mesterséges vizeken: horgásztavakban, termelőtavakban, kerti- és dísztavakban
- Akváriumokban
- Kültéri és beltéri medencékben
Tartalom:
- Az emAQUA alkalmazásának fontossága természetes és mesterséges vizekben
- Tavak kezelése, kategorizálása
- Tavak javasolt kezelése emAQUA-val
- A kezelés fázisai
Rövid történeti áttekintés után a halászati szakértő, Dr. Hegyi Árpád beszámolóját olvashatjuk a Lupa-tó vizének kezeléséről, a víz minőségének javításáról.
A Lupa-tó [47°37’35,06”É; 19°04’55,25”K] Budapesttől északra, Budakalász déli részén találhatóak, a 11-es út választja el az Omszki-tótól. A korábban egy vékony földgát választotta el a két különálló álló tavat, de jelenleg a földgát egy részének elbontásával egy vízterület jött létre, összterületük körülbelül 96,5 hektár (965.000 m2).
A Lupa-szigeti tavak bányaművelése már körülbelül 15-25 éve befejeződött, de művelési engedélye még van. Ugyanakkor már bányabezárási terv is készült hozzá, mert Budakalász városának megítélése szerint nem gazdaságos kitermelni a megmaradt mennyiségű kavicsot. A Lupa-tónak nincs önálló vízgyűjtője. A vízforrás nagy részét kitevő talajvízáramlások két irányból jöhetnek: Duna felől jövő parti szűrésű víz, vagy a szárazföld felől érkező szennyezettebb talajvíz. A tó kémiai vízminősége ennek a két víznek (és kisebb részben a csapadéknak) a keveredésével alakul ki. Ezen kívül nem tudjuk a vízkicserélődési időt – és ebből fakadóan a tartózkodási időt – sem.
Tartalom:
- Vízminőségi állapot és üledékviszonyok
- A Lupa-tó bioremediációja
- Kezelések hatása a tó ökoszisztémájára
- Az emBIO használatának előnyei
- Várható eredmények
Rövid történeti áttekintés után a halászati szakértő, Dr. Hegyi Árpád beszámolóját olvashatjuk az Omszk tó vizének kezeléséről, a víz minőségének javításáról.
Az Omszk-tó [47°37’21,44”É; 19°03’45,44”K] Budapesttől északra, Budakalász déli részén helyezkedik el, területe megközelítőleg 15,5 hektár. Az Omszk-tó egy körülbelül 40 éve elhagyott bányató, mely fiatal korában kristálytiszta vizű, oligotróf víztest volt. Az akkori illetékes tanács rendezte a területet, kiépítette a parti sávot, ideális környezetet teremtett a pihenni vágyók számára, akik birtokba is vették a vízpartot. Az ingyenes üdülési lehetőség és az esztétikus környezet miatt a helyi lakosokon felül Békásmegyerről is érkeztek látogatók, így egy meleg nyári napon 5-6 ezren is kilátogattak a tóhoz. Egyedüli probléma a megfelelő infrastruktúra hiánya volt, mely az emberi kulturálatlansággal párosulva egészségügyi kockázatot jelentett az ott fürdőzők számára. A vérhas járvány kitörése után a hatóságok elkezdték vizsgálni a víz bakteriológiai jellemzőit. A tó fekáliás szennyezései miatt bakteriális szennyezést mutattak ki, ezért betiltották a fürdőzést. A tiltás és ennek szigorú betartatása következményeként a látogatottság visszaesett.
Az Omszk-tónak nincs önálló vízgyűjtője, vízforrásának nagy részét kitevő talajvízáramlások több irányból jöhetnek: Duna felől jövő parti szűrésű víz, a szárazföld felől érkező szennyezettebb talajvíz, illetve a mellette folyó Barát-patak felől szivárgó talajvíz. A tó kémiai vízminősége ezeknek a vizeknek és a csapadéknak a függvénye.
Az Omszk-tó rekultivációja során megfelelően jártak el, nagyrészt a természetes állapothoz közeli, odaillő módon rendezték a partot. Biztonságos dőlésszögű és hosszúságú parti rézsűt alakítottak ki, mely megfelelően szűri a diffúz szennyezéseket, fürdőzés szempontjából biztonságos és élhető otthont ad a helyi flórának. Továbbá a parti sávon megfelelő növényi zonáció is előrehaladott állapotban van (nádas, füves és fás rész), ugyanakkor megfelelő területű szabad parti szakasz is található, amit az ember rekreációs tevékenységre kihasználhatnak.
Tartalom: